Párválasztás - párkeresők önismeret-fejlesztése. Egyéni foglalkozások

1.

A párválasztási igények és szokások jelentős változáson mentek keresztül.

A legtöbb fiatal stabil párkapcsolatot szeretne, több gyermeket is vállalna.

A szükséglet erős a szeretetre.

Sokan egyedülállók azok közül is, akik vágynak a párkapcsolatra.

A vágy önmagában nem elég. A pártalálás képességek, készségek és jártasságok összessége, amihez megfelelő motiváció és nyitottság szükséges. Önismereti kérdés. Mindezek azért szükségesek, hogy működőképes, jól funkcionáló kapcsolat kialakítására legyünk alkalmasak.

Aki partnert keres, legyen aktív, tartson kapcsolatot a környezetével, jelenjen meg olyan társasági, közösségi színtereken, ahol van lehetősége ismerkedésre. Támaszkodhat a barátaira abban, hogy mutassák be valakinek, akivel talán tetszenének egymásnak.

Aki partnert keres, választhat olyan szabadidős tevékenységeket, ahol lehet potenciális partnerekkel találkozni.

2.

Társigényünk velünk született. Aki képes kötődni és van társ-igénye, szenved a bensőséges kapcsolat hiányától. A társ megtalálásának képessége és a párkapcsolat fenntartására való képesség tekintetében különbözőek vagyunk.

A magány szenvedéssel jár, ugyanakkor lehetőség arra, hogy kötődési szükségletünket jobban megértsük, foglalkozni kezdjük magunkkal.

A társ hiánya miatt érzett magányban, ha még nem fáradt el bennünk a társ utáni vágy, ráébredhetünk szükségleteink rétegeire: érzelmi, kapcsolati, szexuális szükségleteinkre, arra, hogy mit jelenthetne, ha szerethetnénk, gondoskodhatnánk. A társtalanság szégyenérzettel is társulhat. Könnyebben elfogadhatók az ellenkező neműek részéről a társasággal rendelkező társtalanok.

Érzelmi-mentális jól-létünket kapcsolataink minősége meghatározza.

A felnőtt ember személyiségfejlődésétől, értékrendjétől, személyiségének érettségétől, illetőleg pszichoszexuális fejlettségétől meghatározott, hogy milyen társról fantáziál, miképp fantáziál a társkeresésről, valamint milyen stratégiát képes kialakítani a társtalálással kapcsolatban.

3.

A megfelelő ön-, társ- és családismerettel létrejött és fejlődött kapcsolat strapabíróbb, a válás kockázata általa csökkenthető. A házasságok majd egy ötöde a házasságkötéstől számított 10 éven belül felbomlik. A válással végződő házasságok körülbelül 75 százalékában gyerekek is vannak. A válásokban a nem megfelelő konfliktusmegoldások szerepe lényeges. Sokan nem válni szeretnének, hanem máshogyan élni.

Igazi vagy tökéletes partner egész életre nincs, mert az igények változnak és együttfejlődés és a változásra való képesség feltétele a tartós kapcsolatnak. Az ideális társról kialakított kép mozaikszerű: családi minták és ellenminták, ösztönszerűnek vélt vonzalmak, racionális érvek és sok minden egyéb hatására alakul. Fontos, hogy képesek legyünk idealizálni a társunk, a párválasztáshoz azonban szükséges a fokozatosság, az időtényező szerepe fontosságának figyelembe vétele. Van olyan, hogy a „saját ritmusom” szerint tudok kapcsolatot kialakítani.

Mindezek ellenére társkeresőként ne riadjunk meg.

Ha megtetszik valaki, értsük meg az élet üzenetét.     

4.

Az önismeret rálátás önmagunkra, széles értelemben véve. Olyan önreflektív viszony magunkkal, amelyben rálátunk a szükségleteinkre, az érzelmeinkre, a képességeinkre, a készségeinkre, az adottságainkra, választásaink és viselkedésünk mozgatóira, illetve arra, hogy milyen hatással vagyunk másokra.

Énképünk életünk során alakul, énképünk és önismeretünk fejlődik, fejleszthető.

Mindnyájan gondolunk magunkra valamiképp. Változó mértékben ismerjük a testünket, életkoronként másképp értékelhetjük, más szemével nézve másként viszonyulhatunk hozzá. Fontos, hogy milyennek tartjuk esztétikailag, mit gondolunk arról, hogy miként funkcionál. Lényeges, hogy a testi örömök átéléséhez milyen a viszonyunk, és azok mennyire élményszerűek számunkra. Személyiségünkről, egyéniségünkről van saját képünk, véleményünk. Szerencsés, ha a környezetünkben élők: családtagok, barátok rólunk alkotott képe és az önképünk hasonló. Mi is véleményt formálunk másokról az alapján, hogy mennyire tisztességesek, milyen erkölcsűek, milyen családból származnak, mire lehetnek képesek. Hozzánk is eképpen viszonyulnak.

5.

Társkeresési stratégiánk összefüggnek énképünkkel és önismeretünkkel, stratégiáink eredményei visszahatnak énképünkre és formálják magatartásunkat. Hányféle stratégia létezik? Rábízhatjuk magunkat a véletlenre. Ha elég nyitottak vagyunk, könnyebben ránk talál a szerencse. Ha elég gyakorlattal rendelkezünk a kapcsolatteremtés terén, valószínűleg jobban sikerül spontánnak lennünk, ha kecsegtető helyzet adódik. Lehetünk tudatosak: ma gyakorolni fogjuk a kapcsolatteremtést. Lehetünk még tudatosabbak: vele fogok ismerkedni. Lehet az ismerkedés tervezett: kivel, mikor, hol, hogyan, miért szeretnék kapcsolatot teremteni, ismerkedni.

Különféle életkorok különböző hozzáállást feltételeznek.

7.

Szerelem esetén hajlamosak vagyunk a partner és a helyzet idealizálására, valamint túlzó elvárásokra, és a várható eredményeket túlbecsüljük – és ez így van jól.

Akkor mégis hogyan lehet megelőzni a csalódásokat? Lehet-e egyáltalán?

Tudnunk kell magunkról, és bármi meglepő, ezzel kezdem, hogy miben nem tudunk kompromisszumot kötni? Mi az amiből, nem vagyunk képesek engedni?

Foglalkoznunk kell azzal már a pártalálás előtt, hogy mik az elvárásaink. Ha én nem vagyok tisztában előzetesen azzal, hogy mit szeretnék, saját szükségleteim, igényeim tekintetében is sötétben tapogatózom, ráadásul a partner is idegenül érzi majd magát a kapcsolatban. Lehetnek és legyenek tisztázó beszélgetéseink és tisztázott elvárásaink már az elején. Szabad realistának is lenni. Bízzak abban, amit előzetesen is végiggondoltam, és ne bízzam magam a véletlenre.  

9.